Elolvasva: 2009. 05. 15Szégyen szemre bevallom, hogy még életemben nem olvastam Agatha Christie krimit. De eljutottam most oda, hogy a kíváncsiság erősebb volt, és ezt olvastam el elsőnek, de nem utoljára. :)
Nagyon megkedveltem a hangnemét az írónőnek, és a fifikáját is. Teljesen a végéig találgattam, hogy ki lehet a gyilkos, de sajnos nem találtam el. És a kezeimet is lekötöttem, és nem lapoztam hátra! :))))))
De nagyon meglepett, mikor elolvastam az epilógust, és rájöttem mi hogy volt. Nagyon tetszett! :)))))
Biztos, hogy fogok még ilyen krimiket olvasni!
"A Devonshire partjainál fekvő kis Néger-sziget fényűző luxusvillájába az új tulajdonos V. A. Lacky nyolc vendéget hív ügyesen kitalált ürügyekkel: egy bírót, egy aranyifjút, egy öreg tábornokot, egy vénkisasszonyt, egy tornatanárnőt, egy volt rendőrt, egy kalandort és egy orvost. A vendégeket a szigeten csak az inas és felesége, a szakácsnő fogadja. A vendégek furcsa gyermekversikéket találnak szobájukban a tíz kicsi néger szomorú sorsáról, a vacsoraasztalt pedig tíz kicsi négerfigura díszíti. Vacsora után robban a bomba: megszólal egy hanglemez, amely mind a tíz jelenlévőt gyilkossággal vádolja. A szakácsnő és az aranyifjú még éjjel meghal, nyilván megmérgezték őket, ráadásul két négerfigura is eltűnik az asztalról. Reggelre vihar tör ki, a társaságot elvágja a külvilágtól, s hiába kutatják át a szigetet, rajtuk kívül nincs ott senki - azt tehát, aki gyilkossággal vádolja és sorban kivégzi őket, maguk között kell keresniük. Minden napra akad is egy-két változatos halállal kimúló áldozat (pontosan a gyermekversike módszere szerint), a feszültség egyre nő, míg végül a vihar elmúltával, a szigetre érkező rendőrség csak tíz holttestet talál. A rejtélyt egy palackpostával érkező levél oldja meg."
Értékelés: 10/9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése