Elolvasva: 2012. 08. 17.Ezzel a résszel már egy kicsit lassabban haladtam, mivel elkezdődött a tankönyvezés, amiben én is segítek. Így az elkövetkező 2 hétben minden nap ezzel leszek elfoglalva. De megpróbálok azért olvasni, ezért is jó, hogy ilyen könnyű olvasmányaim vannak. :)
Az eddig elolvasott részek közül ez volt eddig a legjobb. :) Nem volt benne annyi nyavalygás, bejött egy újabb helyes pasi a képbe, aki szerencsére felforgatja egy kicsit az állóvizet. Majd beütött a krach is, de szerencsére itt volt Grandmere (aki most nem negatív figuraként volt most jelen), aki megmentette Mia és a diákönkormányzat életét. Na és persze ne felejtkezzünk el a Copf-ról sem. Jó volt, jó volt, csak így tovább! :)
"Mia életét ismét Grandmere fantasztikus ötletei „színesítik”: sztárszínésznőt akar csinálni belőle egy ifjúsági színtársulatban, sőt mi több, össze akarja hozni egy Michael-nál sokkal partiképesebb fiatalemberrel. "Először kiderült, hogy csődbe juttattam a diákönkormányzatot, ezért rövidesen csúfos véget érek az alacsony termetű, de nagy testi erejű végzős évfolyamelső keze által.
Azután a novellámat elutasította a magazin.
Ráadásul a barátom azt hiszi, elmegyek a bulijára, amit a szülei lakásán rendez a szülei távollétében. És nem is hibáztathatom, amiért ezt hiszi, hiszen végül is tulajdonképpen igent mondtam a meghívásra. De azért mondtam igent, mert ha nemet mondok, akkor ünneprontó és savanyújóska hercegnő lettem volna."
Értékelés: 4,5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése