Nógrádi Gábor: A gonosz hét napja - Légy jó tesó!

Elolvasva: 2012. 11. 22.
Olyan megtiszteltetés ért, hogy Nógrádi Gábor kézjegyével ellátott könyvet kaptam recenzió olvasásra, amit itt is köszönök az írónak! Nagy becsben fogom ám tartani!
Szégyen, nem szégyen, de ezidáig nem olvastam Nógrádi Gábortól (de pótolni fogom ezt a hiányosságomat). Tudtam, hogy a mai írók világában alkot ő is, de valahogy mindig elsiklottam a könyvei felett. De hála szilvamag közbenjárásával, sikerült a legújabb regényét megkapnom a megjelenés után.
A könyv ajánlásánál a szerző 13 éven felülieknek ajánlja a regényt, amivel teljes mértékben egyetértek. (Sőt lehet inkább 14 évet jelölnék meg.) A nyitóképben az ötéves Lucát látjuk, aki egy vasárnap reggel felszalad a házuk padlására, majd kiül a ház tetejére és énekel. Belecsöppenünk egy in medias res kezdéssel a közepébe és csak nézünk jobbra-balra, hogy mi történt. De, ahogy olvassuk Alex (Luca 14 éves bátyja) hét napját, rájövünk mindenre.
A történetet Alex szemszögéből látjuk, minden gondolatát elolvashatjuk. Néha ez zavart, főleg a káromkodása. De mivel egy gimnáziumba dolgozom, ezért tudom, hogy a mai tinik ilyenek, sőt, még ilyenebbek! A történetbe bekapcsolódnak Luca és Alex szülei. Alex édesapja az utcán bukott le a fia előtt, majd nem sokkal ezután el is költözött otthonról. Amit Alex nem nagyon tudott elfogadni és ezt ki is mutatta. De ha belegondolunk, egy tinikorba épp belépő fiú elveszti az édesapját, azt az embert, akivel meg tudta volna beszélni a dolgait. Csoda hát, ha így viselkedik?
Majd egy bolti étkezés után belépett Luca és Alex életébe Foltos, a kölyökkutya. Aki a történet végéig fontos szerepet tölt be a regénybe. És ha jobban odafigyelünk, akkor rájövünk, hogy Alex tettei és Foltos állapota párhuzamba van egymással. Ahogy a cím is a regény történéseivel. Gonosz = Alex; hét nap = az eltelt hét. Minden problémakör, amit Nógrádi felvet a könyvben, mindennapi és valós. Volt szó szerelemről, válásról, lógás, hamisítás, pénzcsenés, tini szerelem, ivászat, buli, sze, drogok. Akár a mai fiatalok mindennapi élete.
A könyv letehetetlen volt a számomra és teljes mértékben megkaptam azt, amit a fülszöveg kínált nekem. Izgalmas és felkavaró volt.
14 éven felüli kiskamaszoknak csak ajánlani tudom a könyvet. A mi gimnáziumunkban az egyik magyartanár már egy csoportba bevitte a könyvet és csodájára jártak, főleg a dedikálásnak. :)

"Luca a ház tetején ül és énekel. Az emberek döbbenten nézik lentről, és a kislány bátyja, a tizennégy éves Alex zokogva borul térdre. Egyedül ő tudja: ha a húga lezuhan a tetőről, arról csakis ő tehet. Hét nap – ennyi kellett ahhoz, hogy a fiú mindent tönkretegyen maga körül. Akkor kezdődött az ámokfutás, amikor az apja lelépett otthonról, és a dühös Alex ellopott egy különös, foltos kutyát. Ettől a naptól fogva a fi ú csal, hazudik, ármánykodik, haragszik az egész világra. Még szerelmét, Vivit is megalázza, mert a lány nem szereti őt viszont. Hét nap telik el a gonosz jegyében – s már Alex húgának élete a tét. Vajon minden bűnre van bocsánat? Enyhítő körülmény-e a viszonzatlan szerelem, a zűrös kamaszkor és egy zsarnok apa? Nógrádi Gábor izgalmas, felkavaró regénye ezekre a kérdésekre is választ keres."

A könyvért szeretnék köszönetet mondani szilvamagnak és a Móra Könyvkiadónak.

Értékelés: 5

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő

Elolvasva: 2012. 11. 16.
Nagyon vártam már ezt a részt, de egyben szomorú is vagyok, mert már csak egy rész van hátra. :(
Normális bejegyzést nem hiszem, hogy fogok tudni írni róla, mert csapongok az érzések között. Próbáltam lassabban olvasni, kiélvezni minden napot, minden momentumot, de nem nagyon sikerült. Mert ugye hajtott a hév, a kíváncsiság. Kivételesen nem volt olyan momentum, amint nem szerettem. Még most Reni se nyávogott annyit, mint az előző részekben. Cortez nagyon szimpatikus lett, Kingának és Davenek pedig egy hatalmas nagy 5-ös! Zsák történetén pedig szinte röhögő görcsöt kaptam. :) :D
De ez a vége most mi volt??? Komolyan??? Képes volt így itthagyni bennünket Larura?? Ejnye-bejnye! :)

"Szeptember 1-jén Reniék immár irigyelt végzősökként lépnek be a suli épületébe, de vajon tényleg irigylésre méltó a helyzetük? Egy biztos: a legzsúfoltabb, legeseménydúsabb évnek néznek elébe, amelynek már az első fele is tele lesz óriási élményekkel (szalagavató, nagy végzős bulizások, utolsó közös szilveszter), ugyanakkor komoly buktatókkal (érettségi tárgyak kiválasztása, a felkészülés megkezdése és a nagy kérdés: a továbbtanulás). Ám a 12/b., mint tudjuk, nem átlagos társaság: ők mindent megtesznek azért, hogy az utolsó évük valóban felejthetetlenné váljon, nemcsak önmaguk, de a Szent Johanna gimi összes tanára és diákja számára is…"

Értékelés: 5*

Don Winslow: A gandzsa urai

Elolvasva: 2012. 11. 06.
Hát mit is mondjak. Gondoltam én, hogy adok egy esélyt az ilyen jellegű könyveknek. Egyáltalán nem olvastam még ehhez fogható stílusú könyvet, de hát próba szerencse alapon elvállaltam ezt. Megbánni nem bántam, mert legalább megerősített abban, hogy még mindig nem az én stílusom az ilyen típusú könyv.
A három főszereplő Ben, Chon és O. Ben egy drogtermesztő, Chon egy háborús hős és O egy közös lányismerősük. Két idősíkon fut a regény és mindkét síkon belátást kapunk a híres "gandzsás" világba. Megtudhatjuk a gandzsatermesztés titkát - nyitját stb. Legvégén pedig belátást nyerünk a kemény drogvilágba, a pénz uralta világba és a drogháborúba.
Amikor először kinyitottam a művet meglepődtem az első fejezet szövegénél. Na itt láttam már, hogy nem egy mindennapi regényről lesz szó. Nem nagyon értettem a szerzőt, hogy miért ilyen a tagolása a műnek? Hol kisebb, hol rövidebb egy-egy fejezet. Fura volt a számomra olvasni, hogy egy mondat kellős közepén ugrik át a következő sorra és ott folytatódik. Lehet van ennek valami értelme, én nem sokat láttam.
Összességében lehet, hogy nem ezzel kellett volna kezdeni Winslow olvasási pályafutásomat, mert az igazat megmondva nekem nem jött be a regény. (De szerintem ez csak az én hibám!)

"Don Winslow a Barbár állatokban mutatta be Bent és Chont, a két drogdílert, akik mindent megtesznek azért, hogy megmentsék a lányt, akit szeretnek. A regény az egész világon átütő sikert aratott, Oliver Stone rendezte a filmváltozatát, most pedig itt van a Barbár állatokhoz vezető út, amire mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy egyenes és sima lett volna.
A minden mozzanatában teljesen eredeti családi saga az 1960-as években kezdődik és napjainkban ér véget, szereplői apák és fiúk, anyák és lányok, barátok és szeretők. Ahogy Ben, Chon és O folyamatosan küzdenek a kegyetlen drogbárókkal és a korrupt rendőrökkel, rájönnek, hogy a jövőjük elemi szinten fonódott össze szüleik múltjával. A két generáció állandóan egymásnak ütközik, és egyik oldal sem ússza meg sérülések nélkül, hogy aztán Bennek, Chonnak és O-nak a történet végén választania kelljen családjuk és egymás iránti hűségük között. A letehetetlenül izgalmas regényben nemcsak a Barbár állatok legfontosabb szereplői bukkannak fel, de még Frankie Machine és Bobby Z is, és persze drogdílerek, szörfösök, nyertesek és vesztesek, és végül a királyok.

Don Winslow korunk egyik legnagyszerűbb regényírója, aki ebbe a könyvbe mindent beleadott, ami híressé tette: pergő párbeszédek, összetett szereplők, maró társasalomkritika, brutális őszinteség és őszinte brutalitás. A végeredmény egy olyan könyv, amit sokáig, nagyon sokáig nem felejtünk el."

A könyvért szeretnék köszönetet mondani az Agave Kiadónak!
Értékelés: 2,5

Daniel Glattauer: A hetedik hullám

Elolvasva: 2012. 11. 04.
Mindenképpen el szerettem volna olvasni ezt a részt is az első után. Az első rész sziporkázó volt és a végén egy nagy csattanóval fejeződött be, amit egy hibaüzenet követett a rendszergazdától.
És itt folytatódik ez a rész. Emmi és Leo kapcsolata folytatódik, bonyolódik, szövődik hol jobb, hol rosszabb mederben. Én titokban egész idő alatt kis sunyin azt reméltem, hogy minden rendben lesz közöttük. Hogy el fog tűnni Pamela és Bernard is. De azt nem gondoltam volna, hogy Emmi ennyi ideig és így húzza majd Leo fejét. :) De minden jó ha a vége jó, és a legvégén a telefon is meglett!

"A Gyógyír északi szélre folytatása! Egyetlen ember nem adhat meg mindent a másiknak. De akarnia kell. És soha nem adhatja fel, hogy legalább megpróbálja. Leo és Emmi véletlenül kezdenek e-mailezni egymással, s noha egyetlenegyszer sem találkoznak, szenvedélyesen egymásba szeretnek. Csakhogy Leo váratlanul Amerikába távozik, levélváltásuk megszakad. A férfi egy év után tér vissza Bostonból, s újra levelezni kezdenek. Mindketten érzik, hogy még mindig vonzódnak egymáshoz. Talán mégis jó lenne találkozni, hogy végre kiderüljön, hogyan tovább.
Értékelés: 4 (De csak azért, mert a legnagyobb csattanó nekem az első részben volt.)

E. L. James: A sötét ötven árnyalata

Elolvasva: 2012. 11. 03.
HŰHA 2. felvonás, azaz "Szent Tehén"!
Igen, én sem bírtam magammal (és persze a kíváncsiságom sem) és muszáj voltam elolvasni ezt a részt is.
Ugye ott folytatódik ez a rész, ahol az első abbamarad. Őrlődik Ana és ahogy később látjuk Christian is szeretné visszakapni. És nem telik bele 10-15 oldal és már megint a felnőtt jeleneteket olvashatunk. Az biztos, hogy a kémia az tökéletesen működik közöttük. :)
Volt egy bizonyos csavar a történetben, akit Leilának hívnak. Ő Christian ex alávetettje, aki egy kicsit megbolondult. De egy egyszerű jelenettel lezárja az írónő ezt az ígéretesnek hangzó csavart, sajnos. Legalább egy kis izgalom is lett volna a történetben.
Megvoltak a szokásos szeret-nem szeret, elhagy-nem hagy el, jó vagyok-e neki vagy nem párbeszédek, gondolatok, amik már egy kicsit sablonossá is kezdtek válni az én szememben. Jó az biztos, hogy nem mindennap találkozik az ember leánya egy ilyen gazdag (óránként 100 000 dollárt kereső - szentséges basszantyú!) és természetesen jóképű férfival, de ez már túl nyálas volt.
Aztán a NAGY bejelentése Christiannak. De most komolyan, csak ENNYI??? Én valami nagyobb csattanót vártam, ha már ennyire beharangozta, de ki tudja még mi lesz itt.
A történetben egyre nagyobb szerepet kapott Mrs. Robinson, akit mi olvasók is úgy ismertünk meg, mint Ana. Tehát egy nem szerethető szereplő lett, aki lehet ki is lett írva a harmadik részben.
Tehát kövezzetek meg, de nekem még mindig bejön ez a sorozat (és a vanília is) és várom a folytatást is. Na meg persze a filmet is, mert ha jól olvastam lesz belőle.
És persze a borítón az a bizonyos álarc van...

"A gyönyörű fiatal milliárdos, Christian Grey egyedi ízlésétől és sötét titkaitól elbátortalanodva Anastasia Steele kilép a kapcsolatból, és beindítja karrierjét a seattle-i könyvkiadónál. De a Christian iránt táplált vágy még mindig jelen van minden egyes ébredésénél, és amikor a férfi egy új megállapodást ajánl fel, Anastasia képtelen ellenállni.
Újra lángra lobban perzselően érzéki viszonyuk, és Anastasia egyre többet tud meg sérült és megszállott „Ötven árnyalatának” szívszaggató múltjáról.
Míg Christian belső démonaival harcol, Anastasiának szembe kell néznie a férfi korábbi partnerei iránt érzett dühével és féltékenységével, és meg kell hoznia élete legfontosabb döntését."
Értékelés: 4,5

E. L. James: A szürke ötven árnyalata

Elolvasva: 2012. 10. 31.
HŰHA, vagyis "szentséges basszantyú"!
Én úgy voltam ezzel a sorozattal is, mint a Twilight-tal, hogy én ezt nem akarom elolvasni. Nagyon sokáig ellen is álltam a reklámoknak, a különböző blogbejegyzéseknek, a molyos értékeléseknek. De mikor már könyvtáros kolléganőm is az egyik borozós este ezt a könyvet hozta fel, hogy el szeretné olvasni, na akkor döntöttem, hogy hátat fordítok mindennek és elolvasom én is.
Na ez úgy sikerült, hogy letenni nem tudtam az e-book olvasót és szinte függővé váltam. :) Hogy most Ana és Christian kapcsolata, vagy a szürkeség, ami az egész könyvet belengi, vagy azok a bizonyos 18+-os jelenetek voltak, amik állandóan a fejembe jártak nem tudom. De az tény, hogy ott lengett a napomban a kíváncsiság és az olvasási vágy.
Már így utólag olvastam több blogger bejegyzését a könyvről és cikkeket is. Amit én biztos nem érzek a könyvről, hogy nem Bella és Edward kapcsolatának lemásolása. Sőt, a kettő csak abban egyezik, hogy egy lány és fiú kapcsolatáról szól  mindkettő. És a másik sztereotípia a könyvről, hogy mindenki gyereket akar, aki elolvassa ezt a könyvet. Na hát nekem nem volt ilyen érzésem. (De nem titkolom, hogy az egyik éjszaka azt álmodtam, hogy terhes vagyok. :D )  
A könyv az tuti, hogy függőséget okoz, tehát aki elkezdi az nem nagyon tudja letenni. Ha valakinek baja van a 18+-os jelenetekkel, egyszerűen át kell lapozni. (De szerintem ez is hozzátartozik a regényhez, igaz volt egy olyan rész nekem is, amikor pislogtam ám nagyokat. :P )  
Christian Grey nagyon összetett személyiség, akiből a történet során kapunk mindig egy kicsit. Nagyon élvezetesek az e-mailek, amiket egymásnak néha magázódva írnak. Látszik, hogy Ana is olyan típus, mint én, hogy nem szemtől szembe tud a legőszintébb lenni, hanem az éteren keresztül.
Összességében tetszett a könyv, a maga nemében nagyon bevállalós. Műfajának nem tudok mit behatárolni, talán erotikus-romantikus regény?
A borítón pedig az a bizonyos nyakkendő van...

"A könyv, amelyről mindenki beszél…
Az erotikus, mulattató és mélyen megindító Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad.
Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt – de a saját feltételei szerint.
Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere – multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja – ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait."

Értékelés: 4,5