2012. november 7., szerda

Don Winslow: A gandzsa urai

Elolvasva: 2012. 11. 06.
Hát mit is mondjak. Gondoltam én, hogy adok egy esélyt az ilyen jellegű könyveknek. Egyáltalán nem olvastam még ehhez fogható stílusú könyvet, de hát próba szerencse alapon elvállaltam ezt. Megbánni nem bántam, mert legalább megerősített abban, hogy még mindig nem az én stílusom az ilyen típusú könyv.
A három főszereplő Ben, Chon és O. Ben egy drogtermesztő, Chon egy háborús hős és O egy közös lányismerősük. Két idősíkon fut a regény és mindkét síkon belátást kapunk a híres "gandzsás" világba. Megtudhatjuk a gandzsatermesztés titkát - nyitját stb. Legvégén pedig belátást nyerünk a kemény drogvilágba, a pénz uralta világba és a drogháborúba.
Amikor először kinyitottam a művet meglepődtem az első fejezet szövegénél. Na itt láttam már, hogy nem egy mindennapi regényről lesz szó. Nem nagyon értettem a szerzőt, hogy miért ilyen a tagolása a műnek? Hol kisebb, hol rövidebb egy-egy fejezet. Fura volt a számomra olvasni, hogy egy mondat kellős közepén ugrik át a következő sorra és ott folytatódik. Lehet van ennek valami értelme, én nem sokat láttam.
Összességében lehet, hogy nem ezzel kellett volna kezdeni Winslow olvasási pályafutásomat, mert az igazat megmondva nekem nem jött be a regény. (De szerintem ez csak az én hibám!)

"Don Winslow a Barbár állatokban mutatta be Bent és Chont, a két drogdílert, akik mindent megtesznek azért, hogy megmentsék a lányt, akit szeretnek. A regény az egész világon átütő sikert aratott, Oliver Stone rendezte a filmváltozatát, most pedig itt van a Barbár állatokhoz vezető út, amire mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy egyenes és sima lett volna.
A minden mozzanatában teljesen eredeti családi saga az 1960-as években kezdődik és napjainkban ér véget, szereplői apák és fiúk, anyák és lányok, barátok és szeretők. Ahogy Ben, Chon és O folyamatosan küzdenek a kegyetlen drogbárókkal és a korrupt rendőrökkel, rájönnek, hogy a jövőjük elemi szinten fonódott össze szüleik múltjával. A két generáció állandóan egymásnak ütközik, és egyik oldal sem ússza meg sérülések nélkül, hogy aztán Bennek, Chonnak és O-nak a történet végén választania kelljen családjuk és egymás iránti hűségük között. A letehetetlenül izgalmas regényben nemcsak a Barbár állatok legfontosabb szereplői bukkannak fel, de még Frankie Machine és Bobby Z is, és persze drogdílerek, szörfösök, nyertesek és vesztesek, és végül a királyok.

Don Winslow korunk egyik legnagyszerűbb regényírója, aki ebbe a könyvbe mindent beleadott, ami híressé tette: pergő párbeszédek, összetett szereplők, maró társasalomkritika, brutális őszinteség és őszinte brutalitás. A végeredmény egy olyan könyv, amit sokáig, nagyon sokáig nem felejtünk el."

A könyvért szeretnék köszönetet mondani az Agave Kiadónak!
Értékelés: 2,5

1 megjegyzés:

Ádám írta...

Megértem a kritikát így még a könyv olvasása előtt is, azonban lehet tényleg rossz könyvvével kezdted. A Drogháborúnak adj még idővel egy esélyt, az ugyanis szinte egy eposz, tökéletesen megírva, és rendkívül informális és néhol megható. Szerintem az jobban tetszene!

http://adamolvas.blog.hu/2010/01/26/don_winslow_droghaboru_1