Elolvasva: 2009. 10. 15Nagy lelkesedéssel vágtam neki ennek a romantikus regénynek, és amilyen nyögvenyelősen haladtam az elejével, olyan gyorsan faltam a végét. Még előtte alaposan utána olvastam Austennak, mert szégyen ide vagy oda, én még nem olvastam egyik művét se. Azt leszűrtem, hogy ez egy kitaláció, de szerencsémre én bármelyik mozzanatát elhittem a regénynek, mert a hátteret nem nagyon ismerem / ismertem. Az az egy biztos, hogy fogok még tőle olvasni, mert egy - két művére nagyon felfigyeltem, nagyon megtetszett. Az különösen tetszett a műben, hogy rengeteg kulisszatitkot tudtam meg a különböző regények előéletéről. A mű végén az író teljesen tisztába teszi a dolgot, hogy az egész a képzelet szüleménye. Azt viszont nem titkolom, hogy teljesen a végéig bíztam benne, hogy elveszik Janet. :))
"Szép számú szóbeszéd kering egy titokzatos úriemberről, aki állítólag Jane életének szerelme volt. Talán most feltárul az igazság... Mi volt Jane Austen titka? Elegendő volt pusztán az istenáldotta tehetség, a sorstól ajándékul kapott rendkívüli érzék az iróniához, hogy a sokgyerekes angol vidéki lelkész vénkisasszony lányának sercegő lúdtolla alatt olyan fordulatos regények szülessenek, amelyek ma is világszerte a sikerlisták éllovasai, s amelyeket révült boldogsággal bámulunk, ha filmvászonra vagy éppen televíziós képernyőre kerülnek? Hogyan tudhatott egy nő - akinek alig volt módja valóságos élményeket gyűjteni - olyan életteli figurákat teremteni, akikre mindmáig úgy gondolunk, mint közeli ismerőseinkre? S főként: hogyan tudhatott akkora beleérzéssel írni a szerelemről, ahogyan tette, hiszen e téren végképp nem volt tapasztalata? Nos, az utóbbi kérdésre ad választ kitűnő regényében a sikeres amerikai író, Syrie James, aki felhasználja, hogy Jane Austen életrajzából hiányzik valami, ez életének egy olyan szakasza, amelynek minden dokumentumát gondosan eltüntették a családtagok. Ebben az időszakban az élet megajándékozza Austen kisasszonyt egy csodálatos, lobogóan szenvedélyes szerelemmel. Ennek hol vidám, hol fájdalmas, bonyodalmakban bővelkedő történetét hagyja az utókorra egyik bátyja padlásán, vén tengerészládába elrejtett, s a közelmúltban megtalált emlékirataiban Jane Austen. A tetőt javító munkások fedezték fel a kéziratokkal telepakolt ládát. Az alján valami oda nem illő lapult: aprócska bársonytokban egy finom mívű rubinköves aranygyűrű..."
Értékelés: 10/9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése