Elolvasva: 2010. 05. 24Mikor először kézbe vettem a könyvet a könyvtárban, már akkor furcsállottam, hogy egy férfi ilyen jellegű könyvet írna. Volt bennem egy kis fura érzés, de az első 50 oldal után eltűnt belőlem, és olyan volt, mintha a férfi Bridget Jones-t olvasnám. Megfordultak a szereplők benne, de nagy élvezet volt végre egy férfi oldaláról ezeket a dolgokat olvasni. Ugyanúgy őrlődnek ők is, mint mi, csak nem valják be. :)
"Duffynak 28 éve sikerül kibújni a felelősség alól, de végül rá kell döbbennie, hogy nem maradhat örökké gyerek. A rosszul fizetett alkalmi munka kezd nagyon is véglegesnek látszani, a homloka is egyre idegesítőbben terjeszkedik a haja rovására. És, mintha ez nem volna elég, barátnője, Mel, aki már jó ideje elviseli, eljegyzést akar. Bevásárló autók az Ikeába, vacsorameghívások megálapodott családokhoz, a szó a babák körül forog, Duffynek a hideg futkos a hátán. A világi javakban nem bővelkedik - mindössze a tévéje távirányítója, a sörök a hűtőben és a lemezgyűjteménye - de arra azért alkalmas, hogy kezét a szívére téve azt mondja, "Igen". Abban is biztos, hogy Mel az a lány, akit neki teremtett a sors. De hát akkor miért szeretné a "holtomiglan holtodiglan" sort átírni arra, hogy "négyévente megújítandó"?
Értékelés: 10/8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése