Elolvasva: 2010. 04. 07Még tavaly próbálkoztam egy Sohonyai könyvvel, de az nem jött be. Nem tetszett, túl vontatott volt. Pedig én aztán nagy ifjúsági regény párti vagyok. De ez a regénye megváltoztatta a véleményemet róla. Na ez aztán igazi ifjúsági regény. Bemutatja a 15-16 éves fiúk - lányok kezdeti fellángolásait egymás iránt. Örültem, hogy legalább erre a kis időre visszatérhettem a kamaszkorba. :) Egyetlen egy dolgot viszont sajnáltam, az pedig a vége. nekem olyan befejezetlennek tűnt.
"Jasmine már tavaly megfigyelte, hogy egyfajta őrület kezdi bomlasztani az osztálybeli lányok agyát. Rájuk jött valami vírusos lázféleség, mindenki egyszerre döbbent rá.: "Úristen! Ilyen öreg vagyok, és még nem jártam senkivel!" És a lányok elkezdtek csapatokban rohangálni a fiúk után. Az osztályból például Koppányba voltak a legtöbben szerelmesek. Persze Libuli tűnt a csajok közül befutónak, mert mindegyikük közül ő a legszebb. Csodálatos az alakja. A haja pedig! Aranyszínű, hullámos zuhatag keretez egy igazán kivételes arcot. Címlaplány. Jasmine ovis kora óta szeretett volna ilyen lenni. De hát, fájdalom és bánat, nem lett. Úgy gondolta, hogy ezek után - barna bőrével, fekete hajával - csak kívülről, nézőként szemlélheti majd a "menő lányok" életének fordulatait. Nem így történt. "
Értékelés: 10/9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése