Elolvasva: 2009. 12. 10Nem sok időm van mostanában olvasni, elég sok a munka, meg a karácsonyi ajándékokat is készítenem kell. De azért néha elcsenek egy kis időt, hol a munkában, hol este, hogy olvassak. Izgatottan vágtam bele ebbe a könyvbe, olyan sok jót olvastam róla. És a végeredmény, az értékelésem is róla jó. Megérte rá várni. Sokat "vitatkoztunk" kolleganőimmel róla, hogy ez a regény vagy az Alkonyat volt hamarabb, mert nagyon hasonlítanak egymásra. De én nyertem, mert ez a regény volt hamarabb. Voltak olyan részek, amikor belegondoltam magam Sookie helyébe, és rájöttem, hogy én már rég összeestem volna az ijedtségtől, de neki semmi baja nem volt. Nagyon sajnáltam, hogy a nagymama is meghalt, de a végén nem gondoltam volna, hogy az lesz a gyilkos, aki lett. Összességében várom a következő részt is, a sorozatot pedig elkezdtem tölteni. :)
"Az igaz barát nem iszik a barátjából
Sookie Stackhouse pincérnő a louisianai Bon Tempsben. Csinos, de csendes lány, aki nem jár el szórakozni. Oka van rá. Sookie ugyanis olvas mások gondolataiban. Bill magas, sötét hajú, jóképű srác - és a lány egy árva szót sem hall a gondolataiból. Tehát pontosan az a fajta pasi, akire egész életében várt...
Azonban Bill szörnyű titkot rejteget; ő ugyanis vámpír.Váratlanul Sookie egyik kolléganőjét megölik, nem is akárhogyan - miközben megátalkodott vámpírok csoportja veszi üldözőbe Billt. Az idegeneknek tervei vannak Sookie-val, a kérdés csupán az, ki tudja jobban és gyorsabban kihasználni emberfeletti képességeit.
CHARLAINE HARRIS a világ sötét oldalára kalauzol minket. Magával ragadó bestsellerében mesterien népesíti be világunkat vámpírokkal, nem kevés humorral és izgalommal fűszerezve."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése