Elolvasva: 2010. 10. 09Tóth Krisztina írásait a Nők lapjából ismertem meg. Majd jött kolléganőm rajongása érte, és természetesen rám is rám ragadt. :) Ezt a novelláskönyvét szinte két nap alatt elolvastam, imádtam!!! Nagyon jó volt rengeteg világba belelátni. Volt olyan amin nevettem, volt olyan kis történet, amit szinte megsirattam. Remélem nagyon sok kötete lesz még az írónőnek!
"Hajléktalanok ülnek egy padon és meredten bámulnak egy tárgyat, a magasból színes labdákat szórnak a Balatonba, az eltávozott házi kedvencek a felhők tetején gyülekeznek, egy férfi megtalálja felesége titkos mobilját, a papagáj megszökik, ám egy nagyon fontos mondatot tanul kalandozásai közben… Végtelen motívum- és műfajgazdagság jellemző e könyvre, melyben Tóth Krisztina összegyűjtötte az utóbbi években írt tárcanovelláit és más publicisztikai műveit. Az ötven írást az teszi kiemelkedővé, hogy a szerző minden esetben túllendül az aktualitáson, és az egyszeri pillanattól a teljességig jut el. Hétköznapi, első ránézésre bagatell drámáról derül ki, hogy sorsfordító esemény, és az élet persze bármikor képes minket megörvendeztetni abszurd oldalával, csak az a kérdés, hogy sírni vagy nevetni van éppen kedvünk.
A könyvben szereplő írásokat többek között a Nők Lapja, a Népszabadság és az Élet és Irodalom közölte."
Értékelés: 5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése