Elolvasva: 2010. 05. 01Első Picoult regénynek ez jött szembe velem a könyvtárban. Több helyen is olvastam, hogy nem a legjobb kezdésnek, de ennek is örültem, hogy bent volt.
Elsőre furcsának tűnt, hogy 4 szereplő, minden szereplő külön fejezet, és kifejezetten zavart a más betűtípus. Már megszoktam egyet, mire válthattam, és jött a következő szemzavaró betű. Nagyon izgalmas volt számomra a könyv 1/3-a, majd jött egy kis unalom, majd a vége szerintem össze volt csapva. Amennyire részletezve volt a történet, az elrablás, az alkoholizmus, annyira részlettelen volt a vége. Összességében jó volt, tetszett, fogok még olvasni tőle.
" A harmincéves Cordelia Hopkins életében látszólag minden nagyon rendben: imádott apja nagy szeretetben nevelte fel, szép kislánya, elbűvölő vőlegénye van, a munkájában - amely eltűnt személyek felkutatásából áll - rendkívül sikeres. Egy elfeledett emlékkép felbukkanása miatt azonban egy pillanat alatt mindez összeomlik: feltárul az eltitkolt múlt; kiderül, hogy semmi sem úgy igaz, ahogy ő azt addig hitte. Anyja mégsem halt meg évtizedekkel ezelőtt autóbalesetben. Apja elrabolta őt, megváltoztatta a családi nevüket, lakóhelyüket, s átírta egész addigi életüket. Jodi Picoult - éppúgy, mint előző, A nővérem húga címú, nagy sikerű könyvében - izgalmasan, krimiszerű feszültséget teremtve, mesterien gombolyítja a cselekmény fonalát az emberi viszonyok-érzések, a szerelem, a szenvedély és a szülői szeretet útvesztőiben. Vajon előkerül-e az a személy, aki azt sem tudta eddig önmagáról, hogy elveszett?"
Értékelés: 10/9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése