Elolvasva: 2012. 09. 26.Az év: 1592; a hely: Anglia - London; Erzsébet királyi udvara; a főszereplő: Shakespeare, aki John és nem William; foglalkozása: volt hírszerző, jelenleg iskolamester.
Fontos feladatot kap Essex grófja megbízásából, hogy kutassa föl Roanoke szigete elveszett telepeseinek túlélőit. Shakespeare elfogadja a feladatot. Ezzel egy időben magához hívatja sir Robert Cecil is, aki szintén egy feladattal bízza meg. Mégpedig, hogy kémkedjen Essex gróf után, mert ő a királynő bukását akarja. Shakespeare nem tud mit tenni, ezt a megbízást is kénytelen elfogadni. A nyomozása során viszont olyan dolgokba is belebukkan, mint két fiatal öngyilkosságnak látszó halála, ami után szintén elkezd nyomozni.
Úgy vágtam neki ennek a frissen megjelent regénynek, hogy nem vagyok egy történelmi regény kedvelő, nem olvastam Clements előző regényét. De gondoltam, hogy egy esély neki is jár. A regényben van krimi, romantika, történelem elbújtatva és ki-ki döntse el, hogy melyik teszik neki. Egy-egy megnyilvánulás, csúnya beszéd még néha nálam is kiverte a biztosítékot. Pl.: 188. oldal "Piszkos hazugság az egész, uraság. Azok a szukafattya, rühes képű, rothadt belű szajhák találták ki, amikor tetves pinájukért nem voltam hajlandó letenni a kialkudott fizetséget."
Az alaptörténet így leírva nem is tűnik olyan bonyolultnak, három szálon játszódik. De valahogy a könyvben olvasva nekem nagyon bonyolult volt. Többször is vissza kellett lapoznom, hogy megtudjam, hogy most ki kicsoda. Ő hogyan csatlakozik a történethez, kihez tartozik, Shakespeare ellen van-e, vagy éppen mellette? Lehet, hogy az én hibám és nem vagyok az ilyen történelmi regényekhez hozzászokva. Ennek ellenére voltak olyan részletek a regényben, amikkel viszont csak úgy suhantam.
Így utólag átgondolva szépen fel volt építve a történet, lehet látni, hogy mi miért történik. Viszont, ami nekem nem nagyon tetszett, hogy nagyon lassan történnek a dolgok. Vannak olyan oldalak a regényben, amiket feleslegesnek éreztem, mert nem adtak plusz információt.
Mindezek mellett Shakespeare családjáról, feleségéről is tudtunk meg dolgokat. Sőt a felesége miatt egy újabb szálba is belekapaszkodik és egy akkori fontos témáról (vallási megosztottság) is szót ejt.
Az utolsó néhány fejezet viszont teljesen feljebb húzta a regényt. Végre volt benne egy kis akció, végre megtudhattuk, hogy kicsoda Eleanore Dare és végre a rossz elnyerte méltó büntetését.
Összességében csak ajánlani tudom a könyvet a történelmi regények kedvelőinek, viszont a könyv címlapján megjelenő Daily Mail idézetével "Hátborzongató történelmi thriller" nem értek egyet, mert nem is volt hátborzongató, főleg nem thriller (legalábbis szerény véleményem szerint)!
"1592 - Londont a fekete halál, a pestis, Angliát a Nagy Armada pusztulása után ismét talpra álló Spanyolország fenyegeti. Erzsébet királyi udvara az eltérő érdekkörök csatájának színhelye. John Shakespeare, a volt hírszerző, jelenlegi iskolamester ide tér vissza családja köréből, amikor feladatot kap, hogy kutassa föl Roanoke szigete elveszett telepeseinek vélt túlélőit. A gyilkosságok útvesztőjében végzett felderítés során Shakespeare-nek nemcsak régi ellenségével, Topcliffe-fel kell folyamatosan megküzdenie, de egyszerre kell két urat szolgálnia, hiszen mind a királynő-kedvenc Essex grófja, mind ellenlábasa, Sir Robert Cecil titkos tanácsnok megbízását teljesítenie kell. A küldetés időközben már a saját és családja életéért való küzdelembe torkollik – rajta múlik, hogy testvéröccsét, Willt is megmentse a hóhér kezétől, mivel bizonyos szerelmes versek miatt hajszálon függ az élete.
Intrikák, konspirációk, cselszövések, felségárulás, trónkövetelés az 1590-es évek Angliájában, a katolikusok halálos vesszőfuttatása közepette. Clements díjnyertes történelmi krimije megnyerő módon ábrázolja a 16. század végi angol politika világát, miközben közelről mutatja a mindennapi élet ezer apró jellegzetességét."
Értékelés: 3/4
