2012. július 31., kedd

Könyv - Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 2.

Elolvasva: 2012. 07. 30.
Igen, ezen a részen is elég gyorsan túl lehet lenni. Nagyon gördülékeny az írónő stílusa, amivel elénk tárja Mia gondolatait, így szinte észre se lehet venni, hogy már a végére értünk. Pedig ha azt nézzük, hogy szinte pár nap az egész könyv, így elég muris. :)
Pörög Mia és családjának az élete, anyukája és Mr. Giani frigyre lépett és jön az új kistesó. Ott van még barátnője Lilly is, aki néha idegesítő, sőt egyre durvább dolgokat talál ki. És persze beindult a romantika is, de miért pont Kenny? Na majd, a következő részből hátha kiderül!

"Amikor Mia már azt hitte, hogy egész jól megszokta a hercegnősdit, akkor elszabadul a pokol… Az újdonsült genoviai koronahercegnő népszerűsítésére nagyanyja, a rettegett özvegy hercegné főműsoridős tévéinterjút szervez. Mia néhány ártatlanul elejtett megjegyzéssel vérig sérti legjobb barátnőjét, Lillyt, a kirúgás szélére sodorja egyik tanárát, és maga ellen hangolja Genovia teljes lakosságát (ami nem több, mint ötvenezer ember, node mégis…)
Az interjú után botrány kerekedik, ám Grandmére elviselhetetlen uralkodói leckéinek a Plaza Hotelben ez sem vethet véget. Mindehhez jön még Mia mamájának váratlan bejelentése – és egy titkos imádó rejtélyes levelei. Mia az udvari intrika és a New York-i hétköznapok gondjai között őrlődik. A hullámok most is majdnem összecsapnak a feje fölött…
Mit tesz ilyenkor egy jövendő uralkodó?"

Értékelés: 4

2012. július 29., vasárnap

Könyv - Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 1.

Elolvasva: 2012. 07. 28.
Nagyon rég óta megvan már az egész neveletlen hercegnős sorozatom a polcomon, de nem hiszem, hogy így egyben valaha is elolvastam volna. Így kapva kaptam az alkalmon, mikor a moly.hu-n kihívásként jelent meg a sorozat, így elővettem pénteken. De nem gondoltam volna, hogy tegnap estére be is fejezem. :D
Egyetlen egy negatívuma a könyvnek (de nem is biztos, hogy a könyvnek), hogy mindig a film van a szemeim előtt. Bármilyen jelenet van a könyvben rögtön gondolok a filmre, hogy ott van ilyen, így történt? Tudom, hogy ez így nem jó, és a könyvet kell alapul venni, de nehéz lesz róla leszoknom.
A könyvel alapjába véve nincs bajom, régebben is nagyon szerettem, mikor egy pár részt olvastam a könyvtárból, most szinte felnőtt fejjel is szeretem. Mindig is szeretem a napló formában írt könyveket. Nekem még Mia nyávogása is tetszik, néha nagyokat tudok kacagni rajta. :D Kövér Lulu pedig egy csúcs macsek, imádom, még a zoknievésével együtt is. Mr. G.-nek pedig a továbbiakban is nagy szerepe lesz, egy hős matektanár. A nagymama pedig egy ízig-vérig hölgydáma. :D Tiniknek kötelező elolvasni, felnőtteknek pedig akkor, hogy ha nem akarnak gondolkodni, csak sodródni a történettel és jókat kacarászni. Folytatása következik!

"Mia Thermopolis szerint nincs szörnyűbb dolog, mintha valaki százhetvennyolc centi magas, lapos a melle, elsős a gimnáziumban, ráadásul bukásra áll matematikából. De a java még ezután következik… Először a mamája bejelenti, hogy Mia matektanárával jár. Utána a papája jelenti be, hogy ő Genovia hercege… És sehol egy fiú…
Egy induló, fergeteges karrier első állomása: Meg Cabot ifjúsági regénye Angliában és Amerikában hosszú hetekig a bestsellerlisták élén állt. A négykötetes sorozat első kötetéből készült filmet hazánkban is bemutatták.
Meg Cabot számos könyv szerzője; nem csak saját nevén ír, írói álneveket is használ. A neveletlen hercegnő naplója megnyerte az amerikai könyvtárak Legjobb Ifjúsági Könyve díját, és a New Yorki Közkönyvtár Legjobb Kamaszkori Olvasmányának választották. Meg Cabot titokban még mindig arra vár, hogy egy szép napon jelentkeznek valódi szülei, egy királyi pár, és ő elfoglalhatja helyét a trónon. Jelenleg New Yorkban él férjével és Henrietta nevű, félszemű macskájával."

Értékelés: 4

2012. július 27., péntek

Könyv - Andrew Lane: Ifjú Sherlock Holmes - Halálfelhő

Elolvasva: 2012. 07. 27.
Az igazat megvallva nem nagyon ismertem eddig Sherlock Holmes urat. Valahogy kimaradt eddig, mind filmben, mind pedig könyvben; nem éreztem eddig rá késztetést, hogy megnézzem, elolvassam. De őszintén megmondva nem is nagyon hiányzott. Idáig!
Mikor megláttam, hogy kolléganőmék az idei Fáy-s pályázaton ezt a kötetet is megvették, gondoltam itt az ideje, hogy végre Holmes rajongó legyek!
Igazság szerint 2X kezdtem neki, mert a rossz részt hoztam el először, majd nem volt időm olvasni, de végül ma sikerült a sarkára lépnem. :)
Nagyon jó volt, hogy így az elejétől olvashattam a történetét és tudtam, hogy mit miért követ el. Az észjárása meg fergeteges volt! Az biztos, hogy ilyen gondolkodásmódja se mindenkinek van! Azok a hirtelen reagálások, amit a királynak és egynémelyik helyzetben lereagál, az nem semmi!
Nagyon élveztem, ahogy pörögnek az események egymás után és szinte gondolkodni sincs időd a történések között, mert már ott van a következő. És mivel tinigyerekekről van szó, a romantika se maradhat ki az eseményekből. :) Nem tudom, hogy nekem is ennyi mindent kellett volna tudnom a világ dolgairól, a méhekről 14 éves koromban? Vagy más is ennyit tudott, mint Sherlock?
Összességében nagyon tetszett a regény, amennyire tartottam tőle, annyira élveztem az olvasást! De csak azért kap 4-es értékelést, mert ha ennél a résznél jobb a következő, akkor annak mit adok?! :D

"A világ leghíresebb nyomozója. A legzseniálisabb elme az irodalomban. De ki is volt Sherlock Holmes, mielőtt a nagy detektívvé vált volna? 1868-at írunk, Sherlock Holmes 14 éves. Élete teljesen átlagos egy katonatiszt fiaként: bentlakásos iskola, jó modor, klasszikus műveltség a Brit Birodalom gerincoszlopa. De hamarosan mindez megváltozik, Hampshire-be küldik, hogy különc nagybátyjával és nagynénjével éljen. Így kezdődik az a nyár, amelynek során Sherlock nyomára bukkan élete első gyilkosságának, egy emberrablásnak, korrupciónak és egy zseniálisan rosszindulatú és különlegesen gonosz bajkeverőnek. Egy új sorozat letehetetlen első kötete, mely hűen követi az eredeti Sherlock Holmes-történetek szellemiségét. Méltó előzmény. Két holttest. Egy felejthetetlen hős. Egy legenda születése."

Értékelés:

2012. július 25., szerda

Könyv - Lawrence Block: Tánc a mészárszéken

Elolvasva: 2012. 07. 25.

Gondoltam, hogy adok még egy esélyt Block író úrnak és bevállaltam ezt a recenziós példányt. Régebben olvastam tőle egy betörős könyvet és az nagyon nem az én ízlésem volt. De előre nem gondoltam volna, hogy ma ezt fogom írni róla, hogy nem csak megszerettem Block írásmódját, hanem elkezdtem rajongani érte. :) Mintha egy másik írótól olvastam volna ezt a könyvet.
A 'Tánc a mészárszéken' című regénye a Matt Scudder sorozat kilencedik darabja. De még így is, hogy nem olvastam az első nyolc kötetet nem éreztem lemaradva magamat, nem voltak a regényben visszautalások az előző részekre.
Ami az elején egy kicsit zavaró volt, hogy ugrált a múlt és a jelen között. Lehet, hogy én szoktam meg, vagy ő csinálta másként, de úgy 30 oldal után már nem tűnt fel ez az ugrálás. Valószínű ezt annak lehet köszönni, hogy a stílus, amiben íródott, annyira pörgős, hogy még gondolkodni sincs ideje az embernek, mert annyira magával ragadja. A történet nagyon jól van felépítve, logikusan haladunk A-ból Z-be, szinte siklunk az egyik történetből a másikba. Megvannak az átvezetések is, én kifejezetten szerettem a hoteles, mindennapjait leró részeket. Nagyon jó ötlet volt a barátnő - Elaine – behozatal a képbe, legalább egy kis „lágyságot” kaptunk a véres részek között. Mind végig annak szurkoltam, hogy legyen már valami közöttük, mert Scudder megérdemli a boldogságot. De gondolom, ami késik, az nem múlik.
Ha már említettem a véres részeket, nekem egy volt, ami kiverte a biztosítékot. A mellbimbólevágós rész. Eléggé vizuális típus vagyok, ráadásul este, egyedül olvastam. Talán nem kellett volna. :) De ezt a részt leszámítva nem voltak számomra különösen véresebb részek.
Miután a végére értem, még mindig ott motoszkált a fejembe, hogy vajon a bűnös elnyerte méltó jutalmát? Biztos így kellett volna neki meglakolni? Elég volt ez a szenvedés neki, vagy éppen azt kellett volna neki is adni, amit ő tett az áldozatával? Ez mind mind olyan kérdés, amit csak akkor tudunk eldönteni magunkban, ha elolvastuk a regényt és beálltunk valakinek a pártjára.
Tehát csak egyetlen egy tanácsom van az olvasóknak. Aki Block rajongó, annak kötelező darab. Annak, aki még nem, az is olvassa el, mert itt vagyok én  élő példának. Megszerettem az író úrat!

"Matt Scudder szerint senki sem állhat az erkölcs és a törvény fölött pénze, hatalma és befolyása miatt, éppen ezért azonnal igent mond, amikor megbízzák azzal, hogy derítse ki, Richard Thurman valóban megölte-e gyönyörű és terhes feleségét – és még meg is úszta a gyilkosságot. A kérdésre meglehetősen egyszerű a válasz, csakhogy New York nem az a város, ahol az ember bármit könnyen megkaphat. Scudder, amikor még keményen piált, a város minden utcasarkán otthagyott egy darabot a lelkéből, ám ez az ügy mindennél mocskosabb, amit a Nagy Almában megtapasztalt. A nyomokat követve eljut a város szexiparának legaljára, ahol egy fiatal gyerek élete nem más, mint egy árucikk, amit meg lehet venni, tönkre lehet tenni... aztán elpusztítani.
Lawrence Block Scudder-sorozatának kilencedik darabja méltán nyert Edgar Allan Poe-díjat, Matt Scudder pedig megérdemelten lett a modern krimiirodalom egyik legkiemelkedőbb alakja."

Értékelés: 5*

A könyvért szeretnék köszönetet mondani az Agave Kiadónak!

2012. július 20., péntek

Könyv - Csabai Márk: Egy csibész naplója

Elolvasva: 2012. 07. 19.

Nagyon furcsa volt egy majdnem hasonló stílusú könyvet olvasnom újra, mint a Jurányi Zsoltét. Valahogy úgy érzem, hogy azt nem múlja felül egyik sem, de a fiatal író, Csabai Márk egy kifejezetten jó könyvet írt. :) Van  egy olyan érzésem, hogy hiába nem 'nőcis' könyvek ezek, nekem mégis nagyon bejönnek! :)
A történet annak ellenére, amit vártam nagyon pörős, eseménydús. Fent tudta tartani az érdeklődésemet, így tegnap le se tettem addig, amíg be nem fejeztem. :)
Nagyon jópofák a szereplők is, olyan lazán, könnyedén veszik az akadályokat, hogy néha csak lestem, hogy vajon ez nálunk, a mi kisvárosunkban is így menne vajon? Például a kis mentős akció a határnál. Na ez a szituáció meg kifejezetten tetszett! :)
A történet elején Széplábú Gabriella (nem utolsó sorban NR illatban pompázó hölgyike) nehéz feladat elé állítja a mi Viktorunkat, ahol a barátság nagyon fontos szerepet játszik a feladatában. El is gondolkodtam azon, hogy lenne-e minden embernek két olyan barátja, akire ilyen helyzetben számíthatna?
A végén pedig egy olyan csattanóval tudta a pincér-író befejezni a történetet, hogy csak én is néztem. De aki kíváncsi erre, az mindenképp olvassa el, mert én ugyan nem lövöm le a poént, az biztos! :))
És nem utolsó sorban a könyv stílusáról, nyelvezetéről is szólnék pár szót. Ahhoz, hogy a történet ilyen olvasható, élvezhető legyen ez sem egy utolsó szempont, hogy megfelelően legyen írva. Nagyon jól ki vannak dolgozva a szituációk, a különböző helyzetek reagálása, egymás szívatása, a csöppnyi romantika és a mélyebb beszélgetések is. 
Egyszóval a fiatal csibész világcsavargó nagyon odatette magát, és remélem a következő regénye is jóra sikeredik! 

"„Néha nézz a dolgok mögé. Ha szar a helyzet, igyál egyet – jobb nem lesz tőle, de legalább nem remeg a kezed. Próbálj meg a maffiával szembeszállni. Humorral mindent elviselhetőbbé lehet tenni, még azt a lőtt sebet is. Tudsz jobbat? Van más választásod? Ha akarnak, legyűrnek, ha akarod, te gyűröd le őket. A kísérőd legyen egy csecsen, a társad egy borotvaéles pesti arc, és a fegyvered egy kilenc milliméteres. Használd az eszed. Küzdj és nevess! Ja, és a legfontosabb. Ne bízz senkiben, főleg a nőkben nem. Mik az esélyek, ha ellenfeleid az iskolában, te pedig az utcán tanultál?”
Csabai Márk huszonhét éves író, pincér és hivatásos világcsavargó.
Első regénye Heltai Jenőt juttatja eszünkbe, jellegzetes humorával, kőkemény kalandjaival és valami igazi, pesti csibészséggel."
 
Értékelés: 5

A könyvért szeretnék köszönetet mondani az Ulpius könyvkiadónak!

2012. július 17., kedd

Könyv - Michael Molloy: A Jégpor nyomában, avagy a fénytündérek legendája

Elolvasva: 2012. 07. 17.
Nem titok, hogy nagyon odavagyok az ifjúsági regényekért. Ezt már nem tudom lemosni magamról, de úgy gondolom, hogy nem olyan nagy baj ez egy könyvtárostól. :) Így nagy örömömre szolgált, hogy ezt a könyvet szinte az elsők között olvashattam el. 
Az eleje a történetnek egy kicsit döcögősen indult, de ahogy haladtam a könyvben, egyre jobban jöttek az élmények, cselekmények. A könyv elején megismerjük a két főszereplőt Abbyt és Tüskét. Mintha egy szokványos ifjúsági regényt kezdenénk el olvasni, de feltűnik a színen Csillagfény kapitány és máris megváltozik a történet. Mintha a Harry Potter első regényében járnánk, különleges történet, különleges tárgyak (pl.: Tündérfonal, atomizáló) elevenednek meg előttünk. Ahogy haladunk a történetben körvonalazódik előttünk Abby szüleinek a története, Tüske is különleges dolgokat érzékel és máris megszületik a fő szála a regénynek. Ki kell szabadítani Abby szüleit a gonoszok - jelen esetben az Éjboszorkányok - karmai közül, és egy időben éltető Jégport kell szerezni. Több fura figura is megjelenik a segítségükre, mint pl.: Sir Chadwick, Harangvirág Hilda, Benbó, Sufli stb. Kiderült viszont, hogy a jók között is van egy áruló, amit egy megmosolyogtató színdarabbal (Pán Péter) sikerült lebuktatniuk. Ezután következett a tényleges 'harc', amit nem részletezek, mert akkor mi lenne jó a könyv elolvasásában? :) De, hogy happy end lesz-e a könyv vége? Azt döntse el mindenki maga. 
Összességében egy kiskamasznak való kezdődő fantasy regényt kaptunk, amit még a nagy Harry Potter előtt megéri elolvasni nekik, hogy ráhangolódjanak az ilyen jellegű könyvekre.


"Egy különleges, távoli világban a fénytündérek hatalmát a sötét erők fenyegetik. Ki tudja megakadályozni, hogy a gonoszság uralma megjelenjen a Földön? Két kíváncsi gyerek, Tüske és Abby, meg néhány jószándékú felnőtt - például Csillagfény kapitány, akiről kiderül, hogy nem más, mint a legendák világából ismert Ősidők Hajósa és Sir Chadwick Street, a fénytündérek színpadra termett mestere - útnak indul az ezernyi kalandot rejtő tengereken át, hogy elébe menjenek a veszélynek. De vajon sikerül-e legyőzniük a kegyetlen Farkasfű vezette éjszakai boszorkányokat?"

Értékelés: 4

A könyvért szeretnék köszönetet mondani Főnix Könyvműhelynek!

2012. július 12., csütörtök

Könyv - Alan Alexander Milne: Micimackó kuckója

Elolvasva: 2012. 07. 12.
A molyos barangolásaim során jutottam el egy kihíváshoz, aminek az volt a lényege, hogy olvassuk el újra a Micimackót. Gyorsan nekiálltam felkutatni a saját példányomat, míg végül az egyik rejtekhelyen sikerült megtalálnom a Micimackó kuckóját. Neki is láttam és ma a munkanélküliben sorban állás közben be is fejeztem. Volt ám nagy nézés tinik részéről, hogy milyen könyv van a kezemben, de én legalább olvasok! :)
Így sokadik olvasásra is nagyon tetszett, egyszerűen imádtam. Azt a stílust, azokat a helyzeteket, amibe belekerültek és a történetbe beleszőtt kis versikéket. Kedvenc részem pedig még mindig az utolsó fejezet, Micimackó és Róbert Gida kettőse.
Ez a könyv szerintem kötelező olvasás mindenkinek!

"A klasszikussá vált meseregényben a Százholdas Pagony, a Bánatos Bozótos és a Hét Fenyőfa környéke egy kisfiú és állatbarátai kalandjainak színhelye.

Micimackó az erdőben él, saját kuckójában. Ugyanebben az erdőben lakik a fontoskodó Nyuszi, a tudálékos Bagoly, a félénk Malacka, a sértődős Füles, a vidám, ugrálós Tigris, Kanga, a kengurumama és kicsinye Zsebibaba, és persze Micimackó legjobb barátja: Róbert Gida. Ebben a mesebeli erdőben mindennap történik valami mulatságos és izgalmas esemény…

Milne filozófikus, ám egyben naiv prózája híven tolmácsolja a gyermeki világlátást, stílusa gazdag groteszk nyelvi fordulatokban. Karinthy Frigyes kongeniális fordításában élvezhetik a magyar olvasók – nemcsak a kicsinyek, hanem a felnőttek is, egy mély és játékos lélek tükrét fedezve föl bennük."

Értékelés: 5

2012. július 7., szombat

Könyv - Jurányi Zsolt: Az alvilág zsoldjában

Elolvasva: 2012. 07. 07.

"Szemért szemeket, fogért fogakat."
Egyszerűen nagyszerű, de mégis megrázó és hihetetlen.
Ezzel az egyszerű mondattal tudnám jellemezni ezt a könyvet. Nagyszerű, mert olyan dolgokat ír le, amibe egy hétköznapi tanár, könyvtáros, egészségügyi dolgozó, vagy akár egy diák nem lát bele (jobb esetben). Megrázó és hihetetlen, mert ha ezeknek a dolgoknak a fele is igaz (márpedig miért ne lenne igaz), akkor ez egy mindennapi embernek felfoghatatlan és durva történet. Felfoghatatlan, mert ha tényleg így van, és ezek történnek a hátunk mögött a fővárosunkban és szerintem minden városban, akkor tényleg van alvilág, fekete világ.
Vegyes érzelmek uralkodnak bennem, de ennek ellenére ha valaki megkérdezi, hogy mi a véleményem erről a könyvről csak jó dolgokat mondok el, és ajánlom neki olvasásra. Úgy voltam vele, hogy még még még, akarom tudni, hogy mi történik Tündivel, Boikóval, az ukránokkal stb. Ezért szinte faltam az oldalakat. Az utolsó pár oldalnál már láttam, hogy itt valami nem lesz rendben, tutira nem lesz happy end a vége. És jól is gondoltam.
Itt nem teljesen igaz az a mondás, hogy a rossz elnyeri a méltó jutalmát. Mert Alex rossz volt egyáltalán? Attól függ, hogy honnan nézzük. Egyik szempontból nem, mert aki bajba került és ő csapatába tartozik, azért kiáll teljes mellszélességben. Másik szempontból pedig ahol tudta ott húzta le az embereket. Gondoljunk csak a farmeros, vagy az órás esetre. De ennek ellenére én megkedveltem és szívesen olvasnám a letartóztatása utáni korszakot is.
Sajnálom, hogy nem tudott egyetlen egy lány sem tovább maradni vele, mert a szavaiból számomra kitűnt, hogy a szerelemre, megállapodásra, családalapításra viszont vágyik. Ahogy a családja is. De ha jobban belegondolunk, akkor ki az a normális nő, aki egy ilyen ún. alvilági emberrel hosszabb időt kibír?
Összességében nagyon bejött a könyv, imádtam olvasni és én úgy érzem, hogy minden leírt szó valós.


"Történetem szereplői, az éjszakai emberek, egytől egyig létező személyek. A történetek valósak. Megdöbbentő, de megtörténtek. Én csak leírtam azt, amit láttam, hallottam, illetve átéltem. Ezt a világot csak az ismeri igazán, aki benne élt, aki tudja, hogyan működik. Én hosszú évekig éltem ebben a közegben…

Ha valaki korrekt volt velem, azt sosem felejtettem el, és sokszorosan fizettem neki a jóért jóval. Később, amikor már megvolt a testőrcégünk, az irodám falán a következő volt olvasható: »Mindenki az érdemei szerint nyeri el a jutalmát. Ha te ellenem kihúzod a kardod, én az enyémmel a feleséged, lányod és a bölcsőben fekvő gyermeked szívét szúrom keresztül.« Ez a jelmondat azonban csak az utolsó időszakban volt rám jellemző."

A könyvért szeretnék köszönetet mondani az Ulpius könyvkiadónak!
Értékelés: 5